Miért működik ez az interakció

DokumentáltAmikor Steve Jobs 2007 januárjában bemutatta az iPhone-t, az első mozdulat, amelyet bemutatott, az volt, hogy az ujjunkat a képernyőn áthúzva feloldjuk. A vezérlő egy sáv volt, nyíl alakú fogantyúval, a sávon végigfutó „csúsztatás a feloldáshoz” szöveggel.

Mi így látjukEgyszerre két problémát oldott meg: megakadályozta, hogy zsebben véletlenül feloldódjon, és egy egész generációnak megtanította, hogy az üveg húzható. Don Norman nyelvén a fogantyú és a csillogó szöveg jelzések voltak, olyan jelek, amelyek megmutatják, milyen művelet lehetséges. A mozdulatot maga tanította meg.

DokumentáltLoren Brichter fejlesztő a Tweetie nevű, iPhone-ra készült Twitter-alkalmazásában vezette be a húzással frissítést (pull-to-refresh), nagyjából 2008–2009 körül. Húzd lefelé a lista tetejét, érezd az ellenállást, engedd el, és betöltődnek az új bejegyzések. A Twitter később megvásárolta a Tweetie-t, a minta pedig szinte minden hírfolyam-alapú alkalmazásba átterjedt.

Mi így látjukA rugó fizikáját kölcsönzi. Már az oldal tetején vagy, a hüvelykujjad pedig még tovább menne, a felület pedig ezt a maradék mozgást kéréssé alakítja. Brichter azóta elmondta, hogy vegyes érzésekkel látja, mennyire tud kényszeressé válni.

DokumentáltA Gmail 2009-ben kísérleti Labs-funkcióként kínálta először a Küldés visszavonása lehetőséget, 2015-ben pedig alapértelmezett beállítássá tette. Az üzenetet nem vonják vissza a címzettől; a Gmail egyszerűen néhány másodpercet vár (legfeljebb 30-at, beállítható), mielőtt ténylegesen elküldené.

Mi így látjukEz a kedvenc fajtánk az okosságból: az őszinte. A felület bevallja, hogy van késleltetés, és célt ad neki. Egyetlen kis linkben két Jakob Nielsen-féle, 1994-es használhatósági heurisztikát is megtestesít: a „rendszerállapot láthatóságát” és a „felhasználói irányítást és szabadságot”.

DokumentáltAza Raskinnek általában azt tulajdonítják, hogy 2006 körül megtervezte a végtelen görgetést: a tartalom folyamatosan töltődik, ahogy közeledsz az oldal aljához, „következő oldal” gomb nélkül. Azóta nyilvánosan beszélt arról, hogy megbánta, hogyan használják a figyelem lekötésére.

Mi így látjukEgy gomb eltávolításával egy szünetet szüntettek meg. A „következő oldal” link egy apró döntési pillanat; nélküle a megállás a te dolgod lesz. Emellett a láblécet és a benne lévő jogi linkeket is köztudottan nehéz elérni.

Az okos felületek olyan elvekre támaszkodnak, amelyek régebbiek a webnél:

• Fitts törvénye (1954)

  Paul Fitts pszichológus kimutatta, hogy egy célpont eléréséhez szükséges idő a távolságától és a méretétől függ. A nagy, közeli gombok gyorsabbak; a képernyő sarkait és széleit könnyű eltalálni.

• Affordance-ok és jelzések

  Don Norman A mindennapi dolgok tervezése című könyve (1988, 2013-ban átdolgozva) elmagyarázza, miért mondja meg egy ajtókilincs, hogy húzni kell, és miért ritkán mondja meg egy lapos címke, hogy nyomni kell.

• WCAG 2.2 célméret

  A W3C Web Content Accessibility Guidelines 2.2 (2023) irányelvei tartalmazzák a 2.5.8-as sikerkritériumot, amely legalább 24 × 24 CSS-pixeles mutatóeszköz-célpontot kér, vagy kisebb célpontok esetén elegendő távolságot körülöttük.

• Megtévesztő minták

  2010-ben Harry Brignull tervező „sötét mintáknak” nevezte el azokat a felületeket, amelyek becsapják az embereket: az előre bepipált négyzeteket, a rejtett lemondó gombokat, a bűntudatot keltő „Nem, köszönöm” linkeket. Katalógusa ma a deceptive.design oldalon érhető el.